A RENDŐRPULI A XXI. SZÁZADBAN!

  A rendőrpuli hivatása és kiképzésének, munkájának alapjai a modern korból táplálkoznak. Annakidején, amikor a fajtámat nem eredeti kitenyésztési céljára (azaz a terelésre) kezdték használni, akkor bizonyára az ötlet szellemi szerzőiben csaknem ugyanazok a gondolatok merültek fel, mint most bennem…ezen menüpont alatt.

  A terelés tudománya és az erre történő szelekció tette fajtámat alkalmassá arra, hogy belőlem munkakutya váljék, annak minden előnyével. Ha más fajták felhasználására, elsősorban juhász és pásztorkutyák nem eredeti célokra történő felhasználására kitekintünk, akkor láthatjuk, hogy a munkakutyázás terén, ezen belül az őrző-védő gyakorlatokat tekintve is nem meglepő, nem rendhagyó és különösképpen nem ritka az az eset, amikor ilyen kutyákat használnak őrzésvédelemre, személyi kísérőnek, testőrnek, biztonsági szolgálatban. Történhet ez azért is, mert a jószág, a haszonállatok mellett eltöltött múlt alkalmassá tesz minden ilyen kutyafajtát arra, hogy képezhető, kiképezhető, szolgálatkész legyen. Évszázadokon át nyúló szellemi trenírozása következtében a pásztor és juhászkutyák intelligenciája a mai korra a végletekig csiszolódott. Mindemellett a pásztorkodó életmód feltételezi azt is, hogy bizonyos esetekben a jószág mellett szolgáló kutya, a Puli védje is meg a jószágot, illetve a gazda tulajdonát. A terelőkutyák tehát a legeltetés, a távoli legelőkön töltött idő alatt nem számíthattak a birtokovédő őrzőkutyák segítségére. Gondolok itt a Puli esetében a Komondorra és a Kuvaszra, akik a majorságot, a gazda birtokát védték. A legeltetés (általában évszakokon át tartó vándorló életmód) alkalmával a jószág és a gazda dolgainak védelme a Puli feladata volt. Nem is lett volna a major, birtok őrzésére alkalmas a Puli annyira, mint a Komondor, hiszen a terelés során a Puli megszokta, hogy a gazda, a juhász parancsait figyeli, annak engedelmeskedik….míg a Komondor önállóan, utasítások nélkül védi az adott területet.

  A II. világháborút megelőző időszakban a legeltetéses, pásztorkodó állattartás már hanyatlani kezdett. Ráadásul a világháború után megindult szövetkezeti szemlélet következtében a belterjes, istállós, koncentráltabban teljesítményorientált állattenyésztéssel szinte teljesen meg is szűnt. A juhokat, marhákat istállóban tartották, esetleg villanypásztor segítségével nevelték, legeltették. Történhetett ez azért is, mert a szocializmus gazdálkodásmódja a mezőgazdaság gépesítését helyezte előtérbe. A gépesítés, géppark növelését pedig a minél nagyobb állatlétszámmal dolgozó gazdaságok szükségeltették. Summa summárum a terelő pásztor és juhászkutyák munka nélkül maradtak!

  Tevékenységük, teljesítő képességük házak udvarára, porták őrzésére tevődött át. A legenda, az ősi terelő ösztön tehát a házőrző képességre módosult. Fajtám tenyésztése új irányzatot vett a küllem tekintetében is. A XX. Század derekán módosításra került a standard, miszerint a Puli onnantól csak egyféle méretben tenyészthető tovább. Történt ez a fajta homogenitásának javítása céljából, egységes szemlélet kialakítása végett…és nem utolsó sorban azért, mert a Puli eredeti, ősi tenyészcélja a terelésre való alkalmasság. Az akkori új standardban a terelő Puli marmagassági méretét adták meg.

  Történt ez fél évszázada. A XXI. század elején publikált csaknem minden szakirodalmi kiadvány, tenyésztésért felelős szakemberek nyilatkozatai mégis megemlítik azt a tényt, hogy a marmagasság szóródása, a standard méreten aluli és felüli Pulik  kihasadása a tenyésztésben ennek ellenére nem csökkent! Miért lehet ez?

  A történelmi áttekintés során nyúljunk vissza az I. világháborút megelőző időszakra, amikor a fajtámat határszolgálatra használták. Nyúljunk vissza az 1930-as évekbe, amikor a rendőrség kezdett alkalmazni, képességeimet kutyabemutatókon is kamatoztatni. Nyúljunk vissza a II. világháború utáni időszakra, mikor a nyáj mellől házak udvarára költöztem gazdámat védeni. Ezek mind mind kitörölhetetlen nyomot hagytak fajtám történelmében. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy bár a standardom módosításától a méreteim egységesítésén túl terelőkutya múltam, vérmérsékletem rögzítését is remélték…pedig többen leírták a négyféle méret tenyésztésének idején, hogy a fajtám, a Puli vérmérséklete minden egyes mérettartományban ugyanannak kell lennie. Tehát jellemem nem méretfüggő.

  Igaz nem méretfüggő, de mégis. Házőrző Puli tekintetében azért a „nagyobb darabb” kutyákat kedvelték csakúgy, mint a határszolgálati és rendőr-járőr kutyák esetében. Érdekes dolog ez, mert ugyan nem a gigantikus mérettartományt célozták meg (standardon kívül, azt figyelmen kívül hagyva), hanem a szabvány körüli méretből a tehetősebbet választották. Ennek magyarázata a rendőrpuli standard menüpontban olvasható. Vérmérsékletben viszont egyformán ugyanazt várták el a XXI. század Pulijától.

  A nyájterelő munka megszűnésével a terelő képesség gyakorlása, kiképzési lehetősége is jelentősen lecsökkent. A gazdaságok birkáit kevés esetben, kevés helyen terelte kutya…néhány év elteltével a jószág már a legtöbb esetben nem is ismerte a terelőkutya közelségét, jelenlétét és akaratát. A terelés rétegsporttá alakult. Örvendetes, hogy fennmaradt és néhány megszállott ember munkásságának köszönhetően máig él!

  A házak udvarán, illetve lakásokban élő társaim gazdái, tulajdonosai amellett, hogy sokszor lehetőségük nem volt terelni járni, a terelőtudománnyal, a fajtám terelési képességével nem is tudtak mit kezdeni. A falusi ólakban hízó állatokat nem kellett terelni, sőt hajkurászásukat kifejezetten károsnak látta néhány kistermelő háztáji gazdálkodó. Nem is voltak ezek a haszonállatok már alkalmasak erre, hiszen az említett mezőgazdasági változásokkal a XX. Század közepére a mangalica sertés, rackajuh, magyar szürke marha ideje is lejárt. Helyüket intenzívebb termelő állatok vették át. Az akkori Puli tulajdonosokat tehát sokkal inkább kezdte az érdekelni, hogy a fajtám szót fogadjon, engedelmeskedjen, tudjon együtt élni elsősorban a családdal, emberekkel és másodsorban a többi kutyával, állatokkal. Nem elhanyagolható szempontként pedig kiállításra, a show szempontjából elvárt módon viselkedjem. A jellemem alkalmassága tehát új megvilágításba került.

  Valljuk is be őszintén, hogy egy pásztor mellett egész nap a birkákat terelő, szinte csak azokkal és a gazdával érintkező Puli elvárásai teljesen mások, mint akár egy falusi házat őrző, akár egy városban élő és közlekedő Pulié. A kutyázás ekkorra már új módszerekkel rendelkezett a régieket kicsit elfelejtve, hanyagolva…hiszen kutyaiskolák alakultak, rendre nyíltak, elsajátítani a modern kor elvárásainak való megfelelést. Új képzési, tanítási módszerek is keletkeztek evvel, a kutyakiképzés teljesen átalakult.

  Mégis újra és újra vissza kell kanyarodnunk a Puli esetében az eredeti, ősi vérmérséklet felé. Bár a küllemtenyésztés, kiállítások szelektív hatása kevéssé veszi figyelembe egy fajta egyedi, sajátos temperamentumát (hiszen kiállításokon, küllemet célzó seregszemléken minden egyes fajtától szinte ugyanazt a viselkedést várjuk el) a Puli tettrekész, dolgozni akaró, élénk (néha túlcsorduló) vérmérsékletének lekötéséhez, levezetéséhez elengedhetetlen, hogy eszét, szellemét ne foglalkoztassuk! Az udvar, porta őrzése, egy lakás (pláne egy kennel) terjedelme a fajtámat nem elégíti ki. Erre persze csak akkor jövünk rá, ha a gazda látva Pulija fékezhetetlenségét (esetleg már feladatok hiányában bekövetkező csüggedését) kutyaiskolában köt ki, azt felkeresi. Akkor derül ki, hogy a Puli mennyire alkalmas is arra, hogy a XXI. század kutyát érintő elvárásainak megfeleljen…sőt a legmesszebb menőkig néha azt túl is szárnyalja.

  Szerencsés tendencia, hogy egyre többen veszik ezt észre és egyre több Puli jelenik meg kutyaiskolákban. A kutyakiképzés eddigi németjuhászos összképe, egyoldalúsága tehát színesedni látszik. A paletta színei közül, azaz a képzett kutyák fajtái között szerencsére a Puli lett az egyik. Az elmúlt évtizedben történtek alapján csak néhány fajtatársamat emelnék ki, akiket megismertem:

RENDŐRPULI ADATBÁZIS

és még sokan mások…