A SZEGEDI RENDŐRPULI TÖRTÉNETE

A szegedi kötődés bizonyítékai

Forrás – Kaiser Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség története a két világháború között
Köszönet Dr. Borka Attilának

  Szegedi Kóbi Bikfic nevű rendőrpuli részt vett az 1932. márciusában megrendezett kutyabemutatón. A név láttán és az akkori szokások tudatában felmerül a gondolat a rendőrpuli tenyésztésének Szeged városhoz való kötődésére.

  A csendőrséggel kapcsolatos kutatások kapcsán a rendvédelmi, rendfenntartó szervezet Szeged illetőségű kötődésére több bizonyíték is található…ehhez viszont történelmi áttekintés szükséges kronológikus sorrendben.

  Az 1881-ben létrejött szervezet jórészt francia forrásból táplálkozott, mely forrásból Európa szerte jöttek létre hasonló szervezetek. Hazánkban jogszabályi meghatározással Szegeden a következőkben alakult Csendőrség:

  Tehát a szegedi parancsnokság már az egész szervezet létrejöttekor szerveződött.

Szükség is volt erre, mivel ebben az időben rendkívüli módon lecsökkent a közbiztonsági közegek száma. Olyannyira, hogy Csongrád megyében tíz év alatt 41-ről 51-re csökkent az állomány (az egész megyére értendő).

A II. számú szegedi parancsnokság területére 3 szárnyat, 6 szakaszt és 139 őrsöt terveztek. Megyeszékhelyen egy tiszti parancsnoksággal.

A feladatuk közé tartozott, hogy őrjárati rendszerrel ellenőrizzék a megye összes települését is.

A megalakult csendőrség feladatkörét legjobban napirendje tükrözte:

  Az 1882. évi X. tc. következtében törvényhatósági városok területén a csendőrség „rendes” szolgálatot nem teljesíthetett.

Végkövetkeztetésül a csendőrök rendvédelmi fennhatósága, működési területe nem volt más, mint a magyar falu…ez később rendszerébe dokumentálva is beépült.

A falvakban teljesen más eszközök és módszerek szükségeltettek, mint a városokban.

A szegedi parancsnokság állományából 175 fő lovas volt, akiknek a lovait a honvédségen keresztül szerezték be. Átlagáruk ekkor 245 forint volt, korukat 6-7 évben határozták meg.

Kellett a lovasság a magyar puszta Dél-Alföldi tájára, hiszen a feladat ellátásához a puszta jellegéből adódóan nélkülözhetetlenek voltak a lovak.

A szegedi parancsnokság 1882. január 1.-ével kezdte el szolgálatát.

A személyi állomány kiképzésére különös gondot fordítottak, hiszen az ország déli részének tájjellegű sajátossága mellett speciális volt a célszemélyek köre is. Betyárok, zsiványok alkották legelőször ezt a kört.

„Az őrsépületek 2-3 szobából, őrsirodából és a konyhából állottak, kamrával és más melléképületekkel voltak kiegészítve.

A havasokban található őrsökön lehetőség volt tehenek és birkák tartására is.”

A délvidéki, szegedi parancsnokságú csendőrségtől tehát nem volt idegen már a kezdet kezdetén a birkák, tehenek mellett szolgálatot teljesítő, nélkülözhetetlen pásztorkutyák alkalmazása sem…már a szervezet kialakulása kezdetén.

Súlyos, kemény és erkölcsös napirend szerint éltek…tevékenységük szabályozása kiterjedt a csendőr hétköznapi életére, nősülésének szabályaira is. Hivatali fő tevékenységük a járőrözés volt! Járőrözés alatt zendülések, lázongások, verekedések megszűntetése és felszámolása volt a feladatuk (az akkori törvénykezés még a csavargást is kihágásnak minősítette)…kellett is ehhez az említett speciális kiképzés.

Az „egy-két pofonnal megoldható probléma” megoldásán túl a „rovott előéletű egyén” előállítását is el kellett végezniük.

A századforduló utáni években ennek ellenére további létszámbővítésre volt szükség. A boszniai válság következtében a csendőrség feladatköre is változott. Előtérbe került a katonai megközelítés.

A Csendőrpuli története menüpont alatt említett feladatbővítés, a határszolgálat elsősorban a déli parancsnokságok, így a szegedi parancsnokság tevékenységére is hárult. A szabályozás itt engedte meg határszolgálatra kutyák tartását az első világháború előtt és alatt.

1912.-ben Ferenc József szentesítette a „Háború esetére szóló kivételes intézkedésekről” tc. tartalmát…mely a városok területén a rend fenntartását is a csendőrség kezébe adta.

A városi rendfenntartás mellett a határőrizeti szolgálat közel fél évszázadig tartott!

A hosszú évtizedek alatt a rendfenntartás és közbiztonság feladatkörrel szemben a csendőrség sokkal inkább katonai szemléletet kapott. Nem utolsó sorban a háború évei alatt a csendőrnek kellett a rendet biztosítani.

Az I. Világháború után lényegesen megváltoztak a szegedi parancsnokság körülményei, a gazdaságpolitikai helyzet változásait követve…

A Tanácsköztársasaág ideje alatt:

„A román, cseh és szerb előrenyomulás miatt rengeteg csendőr menekült a maradék Magyarországra. Egy részük Makón gyülekezett. 1919 január 30.-án azonban a helyi munkástanács és a hozzá csatlakozó katonák kiűzték őket a városból, ahonnan Szegedre mentek.”

A Tanácsköztársaság új fegyveres testületet hozott létre a Vörös Őrség felállításával.
Mindenkit átvettek a régi karhatalmi állományból, aki hajlandó volt tovább szolgálni.

A tisztikar jórésze a franciák által megszállt Szegedre ment…megtagadta a kommunista rendszer szolgálatát. A rendszer elleni megmozdulásokban mindig megtalálhatóak voltak a csendőrök is!
Három főtisztet elhurcoltak és kivégeztek 1919. július 21-én a Lenin-fiúk, így ezek után szinte minden excsendőr a Tanácsköztársaság ellen fordult.

A két világháború között:

1919. augusztus 1-e után, mikor a Tanácsköztársaság elbukott vidéken szinte nem létezett közbiztonság. A csendőrök jórésze elesett, hadifogságba került vagy elbujdosott.

Újjászervezték a csendőrséget, melynek ekkori fő erejét a román megszállás és kifosztás kötötte le.

A rendvédelmi szervek közül az antant mellett a fővezérség és a Nemzeti Hadsereg töltött be fontos szerepet.
Románia hosszadalmas kivonulásával 1919 augusztus 9.-én Horthy Miklós proklamálta az önálló fővezérség megalakulását. Augusztus 14.-én a Nemzeti Hadsereg elindult Szegedről a Dunántúl románok által meg nem szállt területeire. A 2 gyalogzászlóalj, tüzérosztály, huszár illetve árkász század mellett ott menetelt egy csendőrszázad is. Ennek a századnak az állománya főleg a románok és szerbek által megszállt területekről Szegedre menekült tisztekből és altisztekből tevődött össze. Horthy Siófokon rendezte be főhadiszállását és katonai területekre osztotta az országot.
Az V. ilyen terület központja Szeged volt.

Szeptember 6.-án megalakult a Dunántúli Központi Kormánybizottság, amelyet Gróf Pallavicini György vezetett. Pallavicini hamar megegyezett Horthyval a kormány és a fővezérség közötti nézeteltérésben. Ez azt jelentette, hogy a csebndőrség és a rendőrség feletti rendelkezés jogát a kormánybiztosok a fővezérségtől nyerték.
(Az a Pallavicini György, akinek a rokona Pallavicini Sándor hatalmas összefüggő birtokkal rendelkezett Magyarország déli területein! Olyannyira, hogy a múltszázadi Szegedi Árvíz idején területet adományozott az árvízkárosultaknak birtokából. Az árvízi menekültek tiszteletből új lakhelyüket az adományozóról nevezték el, 1879-ben települt és alapult Sándorfalva néven!)

1919. október 1.-én államosították a magyarországi önkormányzati rendőrséget.

Románia kivonulásával a kivonult területeken azonnal megindult a toborzás a Nemzeti Hadseregbe…sokszor csendőri elővezetéssel!

1919. végére kilábalt a csendőrség a válságból.

A két világháború közötti Magyarország agráripari jellegéből adódóan a csendőrségnek meghatározó szerepe volt a gazdaság nyugodt működésének biztosításában, hiszen ellenőrzése alatt a vidék állt!

A különféle közigazgatási szervek közötti kapcsolat speciális esete volt az államhatár védelme…itt jelentős szerep hárult a csendőrségre! Különösen a határmenti őrsök kapcsolódtak az ott folyó rendvédelmi tevékenységbe. Határszéli Csendőrség kifejezetten a határ őrizetére.

Trianon után ez a Vámőrség, majd 1932-től Határőrség feladata volt.
Ekkor kezdődött a Csendőrség bevonása a határőrizetbe (határforgalom, határmenti közút, vasút, határállomások külső fegyveres biztosítása, határsáv járőrözése, csempészek elleni harc).

A II. világháború alatt:

1941. nyarán – erősödő partizán mozgalmak. Ezek főleg a mezőgazdasági termést pusztították, de megtámadták a csendőröket is. Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, a terület felett illetékes szegedi V. Hadtest parancsnoka átfogó tisztogató akciót szervezett.
Az ürügy – 1942. január 4. – az volt, hogy a partizánok tőrbe csaltak egy Zsablya mellett razziázó csendőr osztagot.
A tisztogató akció az Újvidéki Vérengzés néven vonult a történelembe. 3309 személy brutális lemészárlása történt!

1944. június 10. zsidók deportálása a 4. zónában – ez a Szegedi V. csendőrkerület volt.
A gettók, gyűjtőtáborok felett az SD parancsnokolt, de az őrséget a csendőrség adta. A szegedi gyűjtőtábor parancsnoka, egy SD tiszt túlzott keménysége miatt indokoltnak látta Finta Imre csendőrszázados az V. csendőrkerület nyomozó alosztályának parancsnokának megróvását, mert már a megjelenése páni félelmet váltott ki a táborlakókból!

A világháborúk után:

1945. május 10.-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány a csendőrséget és vagyonát, feladatainak ellátását a rendőrségre ruházta át! A Csendőrséget feloszlatták!