NYOMKÖVETÉS

FORRÓ NYOMON!

A nyomkövetés kezdő lépései:

FELADAT

MÓDSZER

TELJESÍTÉS

Hajnal van! A Nap már feljött az égen és világosságával elhozta a reggelt. Ez a reggel a nyárhoz képest elég harmatosra sikeredett. Pont azt az időszakot csípte meg, amikor még az éjjel kábulata nem nagyon ért véget. Talán el sem akarja hinni még a reggel, hogy világos van és indul a nappali élet. Az éjjel már elült, de a nappal még épp ébredezett. A falu szélén a csatorna partján még a vízi madarak sem rebbentek, a békák még épp melegedtek reggeli brekegésük előtt. Az éjjeli bogarak sem nesszentek. A csatorna melletti szántó homokjában gumiabroncs harsanása törte meg a csendet. Halkan és csendben gurult a szántóföld szélére.
Az autóból emberek léptek a földre, melyet az éjjel még szüzen hagyott és a reggel sem tört fel. Halk léptekkel gázoltak a friss földbe, léptük a szántáson nyomot hagyott. Minden nyomba szórtak valamit. Először csak körkörösen, egy fél lepedőnyi területen törték fel lábaik a földet, körbe és körbe egy kör középpontja felé. Lábnyomukban illatozó falatkák gerjedtek. Majd erősen, hosszú, széles, tág lépéssel hagyták ott a köröket! Kissé odébb az előző katlannál már egy kisebb kitaposott fészket nyomtak a papucsok és a katlanból egy hosszú, egyenes száron lépdeltek szűken, tyúklépésben. Minden léptük mögé a nyomba falatot tettek és néhány méter után a nyílegyenes nyomból egy tág lépéssel kiléptek.

Visszaballagtak a csendben várakozó autóhoz és a kinyitott ajtón Pulik ugráltak ki serényen. Egy növendék és egy felnőtt Puli. A felnőtt ültetve szépen várakozott a kocsi mellett. Várta, hogy először a fiatal szerepeljen. Rövid pórázon, lassan a nő a körkörös katlan széléhez vezette. Ujjával a földre bökött és a Puli siheder követte az ujjak által húzott egyenest. Követte egész a harmatos földig, hol az első falat illata orrba verte! Nem értette, hisz nem volt éhes, még így kora reggel egy cseppet sem. A falat mellől felnézett és a nő következő parancsát kérte. Az újra a földre bökött…Keresd! De nem! Még nem! Nem értette mit akar tőle a nő és mit is szeretne. Talán majd legközelebb!

Az autó mellett a felnőtt Puli már türelmetlenül ücsörgött! Tudta jól, hogy mi fog következni, hisz nem ez volt az első alkalom! A férfi végre megindult vele és ahogy a szántás széléhez értek már a pórázt húzta, húzta bele a nyomba! A katlan szélén már a falatok ínycsiklandó illata várta a Pulit, ki a parancsot…Keresd!…már szinte meg sem várta. Ment lépésről lépésre, míg a kör közepére érkezett! Jóslón, dícséretet várva felpillantott és csüggedten gondolni sem mert rá, hogy a feladat ennyi volt. Hatalmas dicséret követte a tettet és a szántásból kijövet odébb újra parancsszó pattant…Keresd!

No végre! Erre várt, mióta az autó szélén ültetve látta fiatal barátja első lépéseit. A kis katlant felderítve orrát csapta meg az egyenes szár hívogató vektora. Mivel vektor, így az orr küldte a parancsot eszének, hogy húzzon az egyenes szárra. Lépésről lépésre, minden lábnyomot tüzetesen felderítve…a Puli lassan ballagott! A háta mögött hallotta, amint a férfi lassú léptei követik, de szó nem csattan, a póráz nem feszült meg és ebben a pillanatban tudta…neki ezt kell csinálnia. Csinálni és egyes egyedül megoldani, de még nem volt annyira tapasztalt. Hiszen még most kezdte nemrég, így ember nem hinné, hogy néhány méter után a Puli az orrhasználattól mennyire elfáradt! Nem szólt ő…csak fejét a nyom végén felemelte…nem talált tovább lépéseket. Lihegett, szinte zihált és tanácstalanul felnézett. Nincs tovább mezítlábas lépés, nincs több falat sem, mit a lábak illatában felfedezhet.

Nem is kell több egyelőre, nem is kellhet. Kezdő létére épp eleget söpörte fejének tincseivel a földet. Így is rendőrpuli önmagán túl teljesített. Majd legközelebb többet, egyre többet! A dícséretet a fárasztó munkáért bezsebelte…miközben a férfivel az autóhoz lépdelt. Elfeküdt a hátsó ülésen és fiatal barátjával hazatérve hatalmasat ittak a harmatos reggelre. Szomjukat oltva a Nap már egyre meredekebben perzselte a Földet, lassacskánt tört a reggelre a meleg. A harmat elszállt, miképpen egy kósza illat…ott az elöregedett lábnyomban!