RENDŐRPULI NEVELÉSE

A munkára nevelés korai szakasza

  Kiválasztásom után az alomból hazaérkezve sem tétlenkedtem. Újdonsült gazdám hamar elkezdte nevelésemet, talán csak néhány óra gondolkodási időt adott, hogy megszokjam az új környezetet. Valamiért a sok új szag miatt a megérkezéskor leengedtem a farkincámat. Csodálkozott gazdám is meg én is, de természetesen pár perc elteltével feltettem vissza a helyére úgy, hogy soha többet nem engedtem le onnan. Pedig azóta egyszer voltam már altatva is. Hogy jön ez ide? Olvassátok a neveltetésem történetét és a végén erre visszatérünk.

KÖLYÖK KOROM

  Kölyökkori élményeim a felnövésem időszakáig egész életemre meghatározó jelentőséggel bírtak és bírnak a mai napig. Ott és akkor ivódtak belém azok a dolgok, amelyeknek ha ma nem is vagyok tudatában, de befolyásolják reakcióimat, cselekedetemet. Miért?

  Mert már születésemkor bennem voltak azok a genetikai információk amik a neveléshez szükségeltetnek, hiszen ez alapján alakult fejlődésem, ez határozta meg a bánásmódot velem szemben. Gazdámhoz kerülve a nevelésem első kritikus szakaszai már lezárultak. Itt szeretném kiemelni a tenyésztőm felelősségét, hiszen ezek az életszakaszok nála történtek, szülőházamban, a tenyésztő keze által. A szülőházban nyíltak ki érzékszerveim és a külső környezet első hatásai ott értek. Ez azért nagyon lényeges, mert lelketlen, embert nélkülöző környezetben a kennelsoron első szocializációs lépéseim, azaz viselkedésem, kölcsönhatásom a környezetemmel nem lenne ilyen. Itt tanultam meg, hogy hogyan reagáljak az engem érő környezeti ingerekre és az első jelentős tapasztalatokat is itt szereztem. Ez azért fontos, mert a későbbiekre nézve az egyik legmeghatározóbb.

KORAI SZOCIALIZÁCIÓ

  Szerencsére elég fiatalon gazdámhoz kerültem, így a kölyökkori bevésődés, tudatosulás nagyobb lépéseit, már gazdámnál élhettem át és új helyre költözésem nem okozott törést. Fontos ez, hiszen a gazdához később kerülő kölyköknek ezzel is meg kell birkózniuk, hogy amit a tenyésztő viselkedésükbe már beépített azt a végleges otthonukban elvártak szerint néha meg kell változtatniuk. Nekem ilyen problémám nem volt, hiszen pont optimális (sem túl korán, sem túl későn, tehát 8 hetes korban) időben kerültem ide. Az új otthonomban történt első mozdulatok, első élmények és játékok tehát életre szóló élményt nyújtottak. Megérkezésemkor nem támadott le senki, nem jártam kézről kézre és nem szereztem kellemetlen élményeket. Sőt…negyedóra elteltével a férfi, akit később gazdámnak fogadtam el játszott velem. Csak ő! Később már az egész család kényeztető kegyeibe fogadott, de először csak az a férfi.

  A megérkezéskori bánásmód azért is volt fontos számomra, mert pár hetes kölyökként semmitől sem féltem, nem volt félelem érzetem, de a kölyökkori életemben a félelem, mint érzés nem is volt meghatározó. 8 hetesen tört elő bennem (mint minden kölyökben), de számolnom nem kellett vele, mert nem volt miért. Ugyanez vonatkozik az ijedősség kialakulására. Ez öt hetes kor környékén jelentkezik minden kölyöknél és fontos volt nekem, hogy ez ne uralkodjon el rajtam…nem ijesztgettek és nem is éltem olyan környezetben ahol bármitől meg kellett volna ijednem. Ha új dolgokat, új szagokat tapasztaltam, új élményekkel gazdagodtam az mindig úgy történt, hogy nem ijedtem meg és a félelem nem alakult ki bennem. Hozzá teszem, hogy ezt a vérmérsékletem is lehetővé tette, de a velem született adottságokat a környezet nem rontotta el!

  Felnőttkori viselkedésem a velem született adottságok és az ezekre ható környezeti hatások eredménye. Mindkettő meghatározó, azaz az adottság és a környezet is. A vérmérséklet tekintetében ígéretes törzskönyvem, származásom fontos tehát, de nem garancia törésmentes, kedvező felnevelésemhez, de egy kiindulási alap. A vérmérséklet adottságainak gondolatai a tenyésztésem menüpontjában olvasható a lap tetején. Erről itt csak annyit, hogy a tenyésztés befolyásoló szerepe azért meghatározó, mert a rossz képességeket a legjobb körülményekkel sem lehet tökéletesen jóvá tenni. Puliként nem ott kezdődtem amikortól dolgozni lehetett velem. Hiszem és vallom, hogy egy tulajdonos nem avval ismertetik meg, hogy mennyi kiállítási serlege és mennyi munkavizsgája van, hanem avval, hogy miként bánik Pulijaival.

  A bánásmódom én magam mutattam meg a legjobban. Sosem voltam bizalmatlan az emberekkel és emberi szó hallatán, emberek megjelenésekor nem bújtam el…mert nem volt rá okom. Ha félnem kellett volna az egész életemre megmaradt volna. Az anyatejtől való elválasztásomig történteket már elmeséltem. Nézzük tovább.

  Az egy hónapos kortól elkezdődött bevésődési életszakasz végét tehát már gazdámnál értem meg. Kellett is, hiszen ez a legfontosabb időszak egy Rendőrpuli életében. Érzékszerveim kifejlődtek és egyre nőtt az orr-, fül-, szemhasználat életemben, ráadásul ezek folyamatosan finomodtak, pontosabbak lettek. A kíváncsiság és tanulni akarás egyre csak erősödött. Ehhez még hozzáadódott a velemszületett képességhajlam, ami először az élelemszerzés, szociális magatartás, játék során jutott érvényre bennem. Ezt az adottságot igyekezett a gazdám velem minél jobban kiaknázni…mert tudta, hogy különben zavarok léphetnek fel, mely során a tanulás folyamata tompul és bénul. Nem halasztotta el ezt az időszakot így minél több tapasztalatot szerezhettem, a bevésődési korszakom jól sikerült….hogy az örökletes lehetőség minél jobban kibontakozhasson.

SZOCIALIZÁCIÓ

  Folytatta a szülőházamban megkezdett kontaktust és egyre több dologra terjesztettük ki. Idegenekre is, hogy Rendőrpuli koromra ne legyek idegenekkel bizonytalan és zárkózott. Az idegenek még nem okoztak nekem kellemetlen élményeket ekkor, hiszen a Rendőrpuli nem az idegenek láttán ok nélkül támadó lény. Megismertem otthonom minden technikai környezetét is. Bevésődési korszakom végére hatalmas tudásszomjjal rendelkeztem…tehát a viselkedésem örökletes alapja és a környezeti kölcsönhatások összeadódtak.

  Szocializációm kezdeti szakaszát az itt található film segítségével meg is nézhetitek….ott a film elején. Otthonom megismerését, társaimmal való játékom és idegen környezetben, óvódásként kutyaiskolába járásom pillanatait láthatjátok.

  A korai stressz, a szocializáció és egy számomra érdekes környezet párosítva a jó vézen képességekkel előnyös volt későbbi tanulásomra, kiképzésemre. Ekkorra vált gazdám társsá. Minél több emberrel érintkeztem annál nyitottabb és érdeklődőbb lettem. Mivel jó kapcsolat alakult ki a gazdámmal, így később ez már nem jelentett többletmunkát a képzésemben. Többletmunkával sem lett volna egyébként olyan szoros, mint kellene. Ha egy kölyköt idegenek is simogatnak az később idegen emberekkel is képes a kapcsolatot felvenni. Első tapasztalataim jelentősége tehát óriási volt későbbi karakterem fejlődésében. Táplálkozás terén törekedte arra, hogy megismerjem a tápot és a húst egyaránt.

  Ezután következett életemben a hatalmas játékok időszaka. A játék nemcsak örömszerzés volt számomra, hanem a későbbi képzésemre is jó hatással volt. Ebben az időszakban tapasztaltam meg, hogy milyen nagy öröm együtt játszani a gazdámmal. Szívesen dolgoztam, játszottam a gazdámmal és jól éreztem magam eközben. Kedvem is volt ehhez és minél vidámabb volt a játék annál nagyobb és könnyebb játék volt a tanulás. Játék közben azért megtanultam az alapokat az együttéléshez, szociális kötöttségekhez. Otthonomban nemcsak emberekkel érintkeztem, hanem kutyákkal, macskákkal is rendszeresen. Jó is volt ez, hiszen a fajtársakkal válhattam Pulivá. Szorosan kötődtem a gazdámhoz de kapcsolatban voltam kutyákkal is. Falkába illeszkedtem, mely falkának a vezetői az emberek voltak otthonomban.

JÁTÉK

  Ekkorra alakult ki ragaszkodásom és nem lettem különc. A játékos időszak végére tanultam meg mit szabad és mit nem. Igaz nálam ez kicsit különösen alakult, hiszen az ivarérés időszakára új otthonba kerültem annak köszönhetően, hogy gazdámnál több szuka is élt. Ekkor a viselkedésem az ellenkező nemmel kis csorbát szenvedett…gazdám édesanyjánál ugyanis csak egy kannal éltem együtt. Cézár kemény kiképzést adott az élet terén. Mikor még fiatalabb és gyengébb voltam, akkor folyton rendszabályozott….az általa helyesnek vélt irányba és módszerekkel. Cézáron túl sokat köszönhet életutam gazdám édesanyjának is, hisz abban a klasszikus életfelfogásban tartott és nevelt, mint amibe a hagyományok szerint a Puli beleszületett. Nem voltam lakáskutya és elkényeztetett öleb. Tudtam hol a helyem a dolgok rendszerében és nem lettem több, mint ami a fajtám valójában. Nem dőlt be étvágytalansági próbálkozásaimnak, amit konokságom jeleként tettem néha, hogy nekem legyen igazam. Nem lett, így másnapra már, mint a farkas faltam és köszöntem, hogy enni adott. Cézár egy befogadott németjuhász keverék…előéletének minden rossz emlékével.

Ezekből néhány rám is rám ragadt…úgy előny, mint hátrány. A hátrányokat a gazdám tette helyre…azzal az említett fáradtságos többletmunkával…mikor Cézár otthonát meghirdették eladás céljából és én eredeti gazdámhoz visszaköltöztem.

  Az előnyök a Cézárral való együttélés időszakából abból adódtak, hogy Cézár mellett felnőve egy domináns férfi lettem, aki nem ijed meg a saját árnyékától. Nem féltem a kutyákkal való találkozásoktól, hiszen megszoktam a goromba játékot és közeledést. Én ugyan nem kezdeményeztem durván, csak akkor ha durva válasz jött közeledésemre. Cézár mellett tanultam meg házat őrizni és azt az önállóságot, életerőt, önbizalmat ami a munkához kell is. Ennek ellenére tombolt bennem a megfelelni akarás…elsősorban gazdámmal szemben, hiszen ő rendezte, alakította sorsomat….ráadásul úgy, hogy eredeti otthonomba visszatértem, gazdám kezéhez véglegesen.

  Visszakerülve lettem igazán egygazdás, egyemberes. A gazdám ezt fondorlatos módon kicsiny alárendeltségi feladatokkal érte el és szilárdította meg. Amit viszont magabiztossággal, határozottsággal és következetességgel nem tudott megerősíteni, illetve a megerősítést törölte Cézár azt megtette erőszakkal….csak a kellő módon, mert egy Rendőrpuli eszményképe sokkal inkább egy szellemileg erős egyéniség, mint egy zsarnok.

  A serdülőkorba már eképpen érkeztem, hogy mindezt, ami itt szerepel már megtörtént. Serdülésemkor bizony sokszor tapasztalta gazdám, mintha az eddig tudatomba vésett dolgok mit sem érnének, mert ellenszegültem és ami szükséges volt azt bizony néha nem tartottam be…de ez természetes jelenség, hiszen hajtott a vérem, aminek serdülésemkor tudatára ébredtem, hogy van nemem. Erőteljes, akaratos benyomásom viszont a gazdámat nem tévesztette meg. A Rendőrpuli a kölyökkori időszaka mellett még ebben a korban érzékeny a lezajlódó hormonális és pszichikai változások miatt. Nehéz, fáradtságos időszak volt, de átvészeltük. Ez után viszont, ennek az időszaknak az elteltével, mint komoly, érett felnőtt kezdtem el a komoly munkát…de ez már a kiképzés menüpontban olvasható….