A RENDŐRPULI KIVÁLASZTÁSA

Melyik a melyik!

  Leendő rendőrpuli kiválasztása általában két korcsoportban történik. Az egyik a már kiképzett kutyák közül való választás, illetve a használat céljának legmegfelelőbb kiképzett kutya választása. A másik és egyben a leggyakoribb a kölyökkorban történő választás, tehát még a kiképzést megelőzően.

FOGÁSKÉSZSÉG

  A kiképzett kutyák közül történő válogatás lehetőségét könnyíti, hogy eléjük már képzettségi elvárásokat támaszthatunk. Itt, ebben az esetben elsősorban a leendő tulajdonos igénye a döntő. Van, aki a keményebb, durvább bánásmódot igénylő kutyákat kedveli jobban, és nem számít neki a totálisan pontos fegyelmezettség. Van, aki az önállóságra jobban törekvő kutyákat választja inkább, mint a parancsszóra végletekig várókat. Fontos azonban, hogy a kutya korához méltóan jól képzett legyen, hiszen ez nemcsak azt jelenti, hogy jól kiképezték, hanem azt is, hogy jól kiképezhető! Nagyon fontos és hangsúlyos a jó, célnak megfelelő kiképzés, hiszen itt már nem az ösztönök szintje a döntő, hogy a rendőrpuli milyen genetikai adottságokat hordoz magában, hanem lényeges, hogy a kiképzés során a Pulit ne „rontsák” el, mert később ezt már nehezen lehet korrigálni. A ne rontsák el szóhasználat alatt természetesen azt értem, hogy a használati cél szerint képezzék ki.

Egy telepet őrző őrpuli elvárásai egészen mások, mint a parancsszóra fogó védőpulié. Területőrzés esetén fontosabb a bátorság és önállóság, míg védőmunka során a parancsvégrehajtás és a fegyelmezettség.

ENGEDELMES KÍSÉRŐKUTYA

Fontos megjegyeznem, hogy a fajtám, a Puli esetében sem ért véget ezzel a munka dandár része, hiszen folyamatos frissítés, tanulás és ismétlés vezet a teljesítés tökéletességéhez! A gyakorlást, kiképzést tehát ne hagyjuk abba kiképzett kutya kiválasztásával, hanem tovább kell képezni és a tanultakat frissíteni.

  A fajtám viszont a legtöbb fajtánál jobban kötődik a gazdájához. Ezért örvendetesebb és megfelelőbb, ha már kora kölyökkora óta nevelik munkára a Pulit. Ehhez viszont az szükséges, hogy már kölyökkorban, az anyatejtől való elválasztás pillanatában megfelelő legyen az a genetikai örökletes képesség, amiből rendőrpuli nevelhető, képezhető. Ilyenkor az ösztönökre, viselkedési sajátosságokra hagyatkozhatunk, melyekből azért egészen jól lemérhető a kölyök természete, képessége.

Ez a képesség, az öröklött viselkedés és természet az én esetemben a következő képpen alakult:

  A születés utáni első két hét volt számomra a vegetatív fázis. Csak a szopásra és az alvásra koncentráltam, illetve arra, hogy egyre nehezebb és súlyosabb legyek, minél jobban növekedjem. Nem láttam és nem is hallottam semmit. A két hét alatt megháromszoroztam a testtömegem. Viszont ez koránt sem volt annyira tételen időszak a számomra, mint azt bárki gondolná. Mert a születésem pillanatában is rendelkeztem olyan öröklött mozgásmintákkal, mint a szopás, mászás, dagasztás és hangadás. Ezek a kiválasztás szempontjából is lényeges, megítélendő jelek. Ezeket a mozgásmintákat én produkáltam az alomban a legerősebben, intenzívebben, mint a testvéreim. Tehát már ekkor ez is kiválasztási szempont.

  Nem is jelentett ez mást, mint azt, hogy idegrendszerem, általános belső állapotom rendben van. A gyenge életenergia, gyenge öröklött koordináták gyenge képezhetőségre utalnak, hiszen már maga a kiindulási anyag gyenge. Ezek a viselkedések az agy alapot adó részeiben meghatározottak. Tehát ha már az alapom jó, akkor a későbbi magasabb rendű viselkedésem is. Erős, aktív kölyökből lesz jó Rendőrpuli. Mint jó biotónusú kölyök a magzatburokból kiszabadulva már élénken kerestem édesanyám emlőit, azt hamar meg is találtam és rögtön szopni kezdtem. Én voltam a legéletrevalóbb, mert én találtam meg a leggyorsabban….sőt, ha szükségesnek láttam, mint elsőszülött ennek érdekében a testvéreim is félre löktem, az úgynevezett emlőharcból mindig győztesen kerültem ki. Erről súlygyarapodásom is tájékoztatott, hiszen az alomban én voltam a legnehezebb.

  A vegetatív szakasz után egy átmeneti időszak következett. Mozgásigényem egyre nőtt, szemeim kinyíltak és hallásom is kifejlődött. Érzékszerveim működése szinte azonnal felébresztette bennem a kíváncsiságot. A kíváncsiság a tanulás hatóereje, előfeltétele. Minél kíváncsibb voltam annál többet tanultam. Elhagyva a biztonságot adó vackot meg kellett küzdenem kellemetlen élményekkel, konfliktusokkal. De engem már ezek megtörténte előtt felkészített a tenyésztő ezekre az ingerekre. Simogatott, hogy minél szorosabb kapcsolatom legyen az emberekkel. Ellentétben a közhiedelemmel a közelemben az emberek nem voltak csendesek és visszafogottak…hozzászoktam az emberek életének hatásaihoz. Később ez meghálálta magát, mert hasonló ingerekre már természetesen reagáltam, mert ismertem őket. Ez is nem kevés jelentőségű kiválasztási szempont.

  Jó ha többször is meglátogatják a tenyésztőnél a kölyköket, mert annál jobban felszabadulnak jelenlétükben. Ráadásul a felszabadultság könnyíti választásunkat is. Tanúlságként elmondható , hogy ezekkel a dolgokkal tisztában kell lennünk , hiszen a leendő barátunkat, társunkat így kell magunkhoz vennünk. A Puli egész életén át tartó barátságához egy jó tenyésztőn keresztül vezet az út és nincs másik út, csak ha magunk tenyésztünk. Hozzá kell tenni, hogy a tenyésztők pedig nem adnak el olyan embernek kölyköt aki azt úgy veszi mint egy márkás árut. A közhiedelemmel ellentétben a tenyésztők örülnek a többszöri látogatásnak, érdeklődésnek.

  Gyakorlatilag, ha megnézzük a Rendőrpuli anatómiájáról és etológiájáról szóló menüpontokat itt fent a lap tetején, akkor megtaláljuk azt, hogy 6-8 hetes választási korban mik az alkalmassági feltételek.

Mégis kicsit az én kiválasztásom kicsit eltért ettől.

  Gazdám és tenyésztőm között a nagy távolság nem tette lehetővé, hogy túl gyakran megnézzenek bennünket a kiválasztást illetően. A nagy távolság ellenére gazdám, akkor még, mint idegen háromszor jött el hozzánk, ahol megszülettem. De mégis…az alapvető szempontoknak már 4 hetes korom környékén megfeleltem.

  Rámenősségem a vak, süket szopós koromban, sőt már az anyaméhben bebizonyítottam, de ez az etológiánál olvasható. Én voltam a csapatban a legerősebb, illetve én voltam a testvéreim között a főnök. Kötelességemnek éreztem, hogy a családomat őrizzem és megvédjem.

  Gazdám még akkor idegenként toppant a tenyésztőm udvaráról az udvar sarkában lévő kuckóba, ahol éltünk édesanyámmal. Mikor ez történt éppen édesanyám enni adott. A toppanásra, dobbantásra abbahagytuk a szopást. A többiek a doboz sarkába húzódtak, el az infralámpa világosságától, mi pedig Cinkos öcsémmel kirontottunk a dobozból. Cinkos a doboz elején elhelyezett falépcsőn maradt én pedig nekirontottam az idegennek, hangos ugatás közepette. Kicsi voltam még, ezért nem estem neki az idegen szagú lábnak, nadrágnak és cipőnek…csak távolabbról ugattam, míg anyám elő nem jött. A tenyésztőm édesanyámat kiküldte az udvarra, a dolgára így mi öten az idegenekkel maradtunk. Akkor jöttem rá, hogy annyira nem lehet rossz a szándékuk, mert leguggoltak és az előcsalogatott testvéreimet cirógatni kezdték. Az előcsalogatásban első felháborodásomban én is nagy segítség voltam. Mi az, hogy itt csak én őrködöm? Hol vannak a többiek? Saját segítségemre kivezényeltem a dobozból mind! Meg is sértődtem ezen, hogy miért macerálják az öcséimet, meg kicsit féltékeny is voltam, hogy nem engem kényeztetnek, hiszen a csapatban én vagyok a király. El is lökdöstem az öcséimet és bosszúból az idegen ujjába haraptam. Szerintem az idegen meg is ijedt, hiszen az ujját, amit fogtam húzni kezdte, hogy szabaduljon tűhegyes fogaim szorításából. Viszont én a biztonság kedvéért minél jobban húzta, annál jobban fogtam és szorítottam…erre furcsa módon megsimogatta a fejem. Elég nehezen fogadtam a bizalmamba. Annál is inkább, mert tarkón fogott és felemelt, fel a magasba, majdnem a plafonig. Azt hitte majd megszeppenek. Én?

  Tán valami domináns viselkedéssel akarta elnyomni a farkam kunkorát? Azt viszont nem engedtem. Tarkón fogva is szorosan a helyén tartottam a farkincám és vártam a pillanatot, hogy mi lesz. Erre letett. Hideg tél volt, nagy pelyhekben hullt a hó és fújt a szél. A kuckó ajtaja csattant, a zár nagyot kattant. A tenyésztőm az idegennel az udvarra lépett. A kilincs kattanására a többiek megszeppentek, de mi ketten nem! Én a fejemet tekergettem, mert reméltem, hogy kimehetünk az udvarra…szerettem odakint. Nem kellett volna nékem már az infra, de a tenyésztő jobbnak látta, ha még véd bennünket a hidegtől kicsit. Az ajtórésen amint nyílt abban a pillanatban kirontottam és boldogságomban eszeveszett futásba kezdtem…rögtön a kapuig. Persze, hogy a kapuig, hiszen édesanyám állandóan azt őrizte és fogta…nehogy valami betolakodó érje a házat. A kiskapu megugatása után vettem csak észre, hogy valami fehér, pelyhes szállingózik az égből lefelé. De hiszen ez hó…szólt az idegen…engem viszont idegesített, mert nem láttam még ilyet. Minden hulló pelyhet el akartam kapni, számba venni, hogy érezzem, tapasztaljam miről is van szó. De ekkor abba kellett hagynom. A tenyésztő füttyszava jelezte, hogy magához hív, mennem kell. Megfogott és feltett az udvaron egy vashordó tetejére…asztal híjján ezen tapogattak végig. Micsoda szagok! Az idegen zsebében csörgött valami, majd kivette és megnyomva rajta valami gombot beszélni kezdett. Én csak néztem, füleim hegyeztem, hogy ez az ember magában beszél? A hangjában volt valami mély, kemény, élces, elismerő és megnyugtató. Önkéntelenül is érdekelni kezdett, vonzódásom egyre csak fokozódott.

  Második alkalommal mikor jött, már megismertem. Nem tudott becsapni az első alkalom trükkjeivel. Harmadszorra pedig rohantam elé, boldogan üdvözöltem. Talán nem is bántam, hogy ölbe kapott, kocsiba tett és egy hosszú úton indultunk el…hazafelé.

Hát eképpen választottak engem gyermekkorom hajnalán.

  Mert a rendőrpuli kölyökként bátor és erős. Életerős, rámenős és fogós. Nem ijed meg a saját árnyékától, sőt ő a kezdeményező. Az új dolgok iránt kíváncsi, érdeklődő és fogékony. Tudásszomja kielégíthetetlen és semmitől nem fél. Idegvégződései stabilak, hiszen nem topzódik az alomban, domináns viselkedése stabil. Mindent a szájába vesz és megfog, úgy, hogy ha az menekülni, szabadulni próbál fogása egyre erősebb, dicséretre viszont ereszt. Feltétel nélkül hallgat az emberi szóra, már kora kölyökkorban és keresi is az emberrel a kapcsolatot.  Életereje anatómiájában, testfelépítésében is mutatkozik és a vérmérséklet egyik alapvető fokmérőjeként minden helyzetben faroktartása szoros. Jó étvágyú, hangokra, mozdulatokra nem szeppen meg, hanem felélénkül és figyel. Tehát motiválható. Túláradó vére inkább előny, mint hátrány…hiszen nem bátorítani, hanem fékezni kell.

KIVÁLASZTÁS

Hogy hogyan alakult tovább a sorsom?

A nevelés fejezetében olvasható….