" A boszniai válság és a katonai határőrizet megváltozott elvei ráirányították a figyelmet a határvonal teljes hosszán kialakult tarthatatlan állapotokra...CSENDŐRPULI TÖRTÉNELEM!
Forrás - Csapó Csaba: A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914
A Természet folyóirat
Köszönet Dr. Borka Attilának és Langer Tamarának
" A boszniai válság és a katonai határőrizet megváltozott elvei ráirányították a figyelmet a határvonal teljes hosszán kialakult tarthatatlan állapotokra...
Egy 1911-ben kelt kimutatás szerint a Romániával határos 909 km felügyeletét 21 őrsön 117 csendőr látta el, akiknek fele a határtól kb 10-20 km távolságban állomásozott...
Az 1911. februárban kidolgozott javaslatok alapján a minisztertanács augusztus 3-án hozott döntésével hozzájárult a csendőrség határőrizeti célú növeléséhez...
A román és a szerb határ őrizetére külön rendelkezéseket állapítottak meg, amelyek a struktúrát is teljesen átalakították...
A lakatlan vidékeken található őrsök kötelesek voltak egy-egy csendőrt állandóan készültségben, figyelőszolgálatban tartani. Nappal a körleten kívül, de annak közelében tartózkodott, míg éjjel meghatározott időszakonként köteles volt az őrs környékét leportyázni...
Lehetőségük volt kutyák tartására, kiterjesztették a fegyverhasználati jogot és tűzoltószerekkel is felszerelték őket."
Mi lehetett ez a kutyafajta, amit tarthattak és használhattak?
Ne felejtsük el, hogy határőrizeti szolgálatról van szó. Amely szolgálat a leírás szerint legtöbbször éjjel történt. Tehát a feladat végrehajtására olyan kutya kellett, aki a kakastollasok portyázására, „pusztázására” megfelelően aktív.
Mivel a terep leportyázása éjjel történt, illetve a cél nem a határsértők, keresett személyek (bevonulást megtagadók, bűncselekményt elkövetők stb) elijesztése volt, hanem elfogása, ezért csak olyan kutya jöhetett szóba, aki nem fél a saját árnyékától.
A magyar őrzőkutyák, mint a Kuvasz és a Komondor egyik erénye, hogy a gazda a fehér színük alapján sötétben is meg tudta különböztetni a betolakodótól…
Külföldi, idegen fajták nem jöhettek szóba, mert ne felejtsük el, hogy 1910-1911-et írunk, amikor is a külföldi őrző-védő fajták térhódítása hazánkban még nem terjedt el! Külföldi kutyafajta azért sem jöhetett szóba, mert köztudottan a Magyar Királyi Csendőrség személyi állományát kizárólagosan falusi (nem városi) lakosságból toborozták. A falusi lakosság pedig ragaszkodik értékeihez, még a kutyafajták tekintetében is. A célszemélyek (betyárok, bujdoklók) pedig pontosan attól a kutyától féltek, tartottak a legjobban, akit ismertek, ismerték képességeit.
A Csendőrség ekkor a határvidéken állategészségügyi feladatokat is ellátott. Kellett ez azért is, mert 1910-ben járványveszély volt.
„Egy vizsgálat kiderítette, hogy az 1910-ben kitört száj- és körömfájás járvány a Romániából becsempészett állatokról terjedt el. A magyar Gazdaszövetség és a megyei gazdasági egyesületek kérvényekkel árasztották el a Belügyminisztériumot, hogy a sokmilliós kárt okozó járványok elterjedését még a határnál állítsa meg.”
Bár a kutya nem hasított körmű állat, de a szigorítások következtében kizárható külföldi kutyafajták behozatala ebben az időben!
Tehát valószínűsíthető, hogy ezek a kutyák Pulik voltak, illetve a mai Puli, Pumi és Mudi fajta ősének képviselői…
1923
A Természet folyóiratból tallózta
Langer Tamara, Szürkebarát Pumi Kennel
Hogy milyen feladatot kellett ellátniuk? A megoldás a Magyar Királyi Csendőrség tevékenységeiben keresendő…
"A XX. században jól ismert volt hazánkban, de Szingapúrban is a "csendőrpuli"...
Mint a neve is mutatja, szolgálati kutyaként alkalmazták. A hatvanas években számos puliról érkeztek híradások Pakisztánból és Argentínából, ahol határőrizeti feladatokat láttak el, Venezuelában pedig olajkutak őrzését bízták rájuk. Dél-Afrika gyémántbányáinak őrzését több, mint 250 puli látta el, melyeket szervezetten tenyésztettek..."
/Árkosi - Pásztorkutyák Magyarországon
Forrás: Dr. Pálfalvy Sándor - "A puli" folyóirat 1965-67/
